Annak ellenére, hogy teljesen megszállott vagyok a parfümök iránt, és őszintén szólva obszcén sok üvegem van, kétségtelen, hogy kedvenc parfümök általában néhány kulcsjegy egyesíti őket: pézsma, vanília és pacsuli. Nem mindig együtt, tudod, de ezek a meleg és kellemes aromák újra és újra megszólítják érzékszerveimet. Legyen szó a Byredo Velvet Haze-ről, a Maison Margiela Replica Whispers in the Library-ről vagy a Jo Malone Myrrh & Tonka Cologne-ról, a melengető, fás parfümök kétségtelenül a jellegzetes illatommá váltak.

Így amikor beköszönt a nyár, és az új parfümök könnyedebbek, frissebbek és tagadhatatlanul citrusos, hajlamos vagyok gyorsan megszagolni őket, és átadni egy otthonba, ahol sokkal jobban szeretik őket, mint az enyémet. Miért? Nos, az évek során kialakult bennem az a meggyőződés, hogy a zamatos citrom és a lédús narancs aroma nem igazán „én”. Általában szólva, a gyümölcsösebb jegyeknek nincs meg az a megtartó ereje a bőrömön, mint a borostyán és a cédrusfa – és én szeretem a 

illatok habozni. De ennél is több, azt gondolom, hogy bizonyos mértékig mindannyian a megszokás lényei vagyunk, és én valóban a parfümvédő háló határain vagyok.

Ez persze egészen a Marks and Spencer újjáig tartott Provenance parfüm kollekció beesett az ajtómon egy különösen ragacsos, izzadt és párás héten itt Londonban. Hirtelen hihetetlenül vonzónak tűnt a gondolat, hogy felfröcskölje a bergamott és a mandarin frissítő, felemelő páráját. És szerencsére nem csalódtam.

Az új kollekcióban négy parfüm található, és volt szerencsém kettőt küldeni belőle...A narancsligetek között és Santorini napok. Bevallom, már a fröcskölés előtt is voltak előítéleteim. Hiszen milyen jó lehet egy 15 font értékű parfüm igazán amikor kedvenc illatoim némelyike ​​100 GBP feletti áron kapható? Nagyon baromi jónak bizonyul. Mindkét parfüm szilárdan a citrusfélékben él, a mandarin pedig mindkettőjük fejjegye, de ezek az illatok sokkal összetettebbek, mint a többi megfizethető parfüm, amit kipróbáltam. Sőt, azt mondanám, hogy szaga van elég drága. És az a tény, hogy mindkettő eau de parfum, azt jelenti, hogy kellemes tapadóerővel is rendelkeznek.

Míg az amongst the Orange Groves fényes, zamatos és ínycsiklandóan lédús – dacolok mindenkivel, aki érzi az illatát, nehogy azonnal felviduljon –, azt kell mondanom, hogy a Santorini Days valóban a szívemet érinti. A görög szigeteket felfedező napsütötte délutánok ihlették (amiről jelenleg legtöbbünk csak álmodhat), Klasszikus citrusos mandarin és bergamott jegyek, de van egy fás, földes vonzereje is, amit szeretek az olívától, a vetiverttől és cédrus. Könnyű, mégis kifinomult, egy csepp zöld tea és írisz pedig megnyugtató lágyságot kölcsönöz neki, amit mindig keresek egy parfümben. És tényleg, 15 fontért szerintem most nem találsz ennél sokkal kedvezőbb árú nyári parfümöt.

Személyes kedvencem – egy nyári délután üvegben.

A mandarintól a narancsvirágig minden narancs ünnepe, egy csipetnyi felemelő neroli és pézsma a drága illatú csavarhoz.

Ez számomra a brit nyárról beszél – uborka, hínár és virágok a friss, sós nyári illatért.

Mivel a trópusi nyaralás jelenleg nem szerepel a napirendemen, inkább ezt a trópusi parfümöt teszem a kosaramba. A klasszikus citrusfélék, a mandarin és a narancs ott vannak, de a kókusz, a vanília és a pézsma mellett – néhány kedvencem.