Az O Gauge vonatok sokat kínálnak, függetlenül attól, hogy a hobbi melyik részét élvezi a legjobban. De azok számára, akik még nem ismerik a vasúti modellezést, a szelvény különböző töredékei zavaróak lehetnek.

Az egyik első dolog, amit észre fog venni a legtöbb O Gauge vonaton, az, hogy három sínen közlekednek a pályán. Ez a rendszer a 20. század elején keletkezett, mivel a rövidzárlati problémák kiküszöbölésére szolgál fordított hurkok.​

Ezek a vonatok váltakozó áramról üzemelnek. A középső sín AC Hot, és mindkét külső sín Ground. Két vezeték köti össze a vágányt a transzformátorral, akárcsak két sínvonattal (a külső síneket fémbusz köti össze a pályaszakaszokon.)

3 sín vs. 2 sínek

Tehát mi a különbség a 3-sín O és a 2-sín között? Nos, a harmadik sínen kívül ma nem sok!

A jelenlegi termékek széles skálájával, a pályától a vonatokon át a vezérlőrendszerekig, amelyet a nagy O Gauge kínál a gyártók és a más gyártóktól beszerezhető konverziós alkatrészek, nincs ok arra, hogy ne rendelkezzen termékkel akármilyen formában. Még mindig vannak olyan történelmi tendenciák, amelyek jellemzően a 2 vs. 3 vasúti elrendezés, de a vonalak sokkal homályosabbak, mint a múltban.

A 20. század nagy részében a 3 sínű ​​vonatokat főleg játékként és belépő készletként forgalmazták. A harmadik sínhez tartozó kábelezés egyszerűségével kombinálva sok ilyen szerelvény rendkívül éles kanyarokat mutatott, és gyakran maguk a vonatok is arányosan csökkentek. Ez az egyik oka annak, hogy leggyakrabban O Gauge -ként és nem O Scale néven emlegetjük.

A realisztikusabb modellezőket a nagyobb méretű modellek és természetesen a két sínű ​​pálya vonzotta. A hobbi ezen eleme tele volt kézműves készletekkel, széles ívekkel, sőt kézzel rögzített pálya és karcolás építésével.

A század végére azonban a 3-Rail vonatokat fokozott realizmus és méretarányok alapján gyártották. Ezeket gyakran "skála" -ként írják le, szemben a "hagyományos" modellekkel. Sok modellező elkezdett háromsínű elrendezéseket építeni nagy sugarú ívekkel és reális tájképekkel. Egyesek ezt "hi-rail" vagy "3-Rail Scale" -nek nevezik. A kétütősek is profitáltak a termékek jobb választékából, amelyek némi munkával kétsínű elrendezésben is futtathatók.

Átalakítás 2 sínre

A legtöbb 3 sínű ​​berendezés viszonylag könnyen átalakítható 2 sínűvé. Tehervagonoknál a kerékpárokat szigetelt tengelyűekre kell cserélni. A legtöbb 2-ütős kerék kisebb karimájú kerekeket is előnyben részesít. A legtöbb 2 sínű ​​vonat kisebb csatlakozókat is használ.

A mozdonyok kicsit több munkát igényelnek. Nem csak a kerekeket kell elszigetelni, hanem új elektromos érintkezőket kell létrehozni, és meg kell szüntetni a harmadik sínfelszedőt. Sok mozdony más kompromisszumokat is tartalmaz, mint például a mozdonypilóták, akik a teherautóval együtt fordulnak, hogy megfeleljenek a szűk kanyaroknak. A legtöbb kétsínű modellező ezeket a változtatásokat is kijavítja, de nincs ok arra, hogy két sín és szűk kanyar ne járjon együtt.

Vezérlőrendszerek, legyen az hagyományos vezérlés, DCC, vagy a 3 síngyártó parancsnoki vezérlőrendszereinek egyike 2-sínű vonatokkal működik.

Mivel még mindig sokkal több áll rendelkezésre a 3-sínhez, mint a 2-hez, kevés szükség van a másik irányú átalakításra-de meg lehetne tenni.

Proto 48

Csak abban az esetben, ha a 3 és 2 sín közötti különbségek nem lennének elegendőek az O Gauge számára, van még egy részhalmaz, amelyre érdemes odafigyelni. Észre fogja venni, hogy a kisebb skáláknál a "mérőórát" és a "skálát" gyakran probléma nélkül felcserélve használják. Ezt a legszigorúbban nem lehet O -val megtenni.

Bár a legtöbb O Gauge vonat 1:48 arányú (méretezett), ezeknél az arányoknál a sínek (nyomtáv) közötti távolság 5 láb skála. Ez valamivel szélesebb, mint az amerikai és az európai szabványos mérő 4 láb 8,5 hüvelyk.

Bár a távolság csak nagyjából 1/16 hüvelyk, vannak, akik igyekeznek kijavítani ezt az eltérést. Ehhez a kerekek újramérésére és a legtöbb esetben kézi fektetésre van szükség.