A legtöbb bajnoki sakkozók ismerik a sakkversenyek pontozásának hagyományos módszerét. Az évek során azonban számos alternatív rendszerrel próbálkoztak, kezdve az apró és egyszerű változtatásoktól a jelenlegi pontozási rendszer teljes átalakításáig. Íme néhány a legjelentősebb pontozási rendszerek közül sakktörténet.
Illusztráció: A lucfenyő / Maritsa Patrinos
Hagyományos pontozás
A legtöbb sakktornán a 19. század közepe óta nagyon egyszerű pontozási rendszert alkalmaztak. Azok a játékosok, akik győzelmet arattak egy játékban, pontot kaptak, míg azok, akik gólt szereztek húz fél pontot kaptak. A meccs elvesztése - ahogy az várható is volt - nulla pontot ért.
Számos jó oka volt, és továbbra is az, amiért ez a rendszer a versenyjáték színvonalává vált. Először is van egy bizonyos logika a pontozás „nulla összegű” jellegéhez. Minden játék pontosan egy pontot ér, és (kivéve a szokatlan körülményeket, mint például a dupla elvesztést) a játékosok is megtalálják a módot arra, hogy ezt a pontot felosszák maguk között. A rajongóknak nagyon egyszerű nyomon követni őket, és bár egy pontszám nem mindig tudja megmondani egy pillanat alatt, hogy hány játékot nyert vagy veszített egy játékos, de legalább azt, hogy a játékosnak több győzelme vagy veresége van. Például egy 4/7 pontszámmal rendelkező játékos pontszáma 4-3 vagy +1 is lehet, ami azt jelzi, hogy eggyel többet nyertek, mint amennyit elveszítettek a bajnokság során.
Egy másik érv ezen pontozási rendszer mellett a modern sakkban az, hogy a értékelés rendszer azon az elképzelésen alapul, hogy a döntetlen fele olyan értékes, mint a győzelem. Ha a pontozási rendszereket úgy módosítják, hogy ösztönözzék a döntetlenek elleni győzelmeket, a játékosok olyan módon játszhatnak, amelyek sikeresek a versenyeken, de ártanak nekik a minősítésekben, és így kevésbé pontosak.
3-1-0 Pontozás
A közelmúltban egyes versenyek 3-1-0 pontozási formátumba kerültek. Ezt a formátumot futball pontozásnak is nevezték, köszönhetően annak, hogy széles körben elterjedt a foci ligákban világszerte.
Ebben a rendszerben a játékosok további ösztönzést kapnak a játékok megnyerésére. Minden győzelem három pontot ér, míg a döntetlen csak egyet, és a veszteségek még mindig nullát érnek. A fő különbség ebben a pontozási rendszerben az, hogy azok a játékosok, akik győzelmet és vereséget szereznek, a két döntetlen (három pont vs. kettő), ezért bátorítják a harci játékot.
Sok szervező ilyen pontozási rendszert használt, hogy visszatartsa a döntetleneket a bajnokságban, vitathatatlanul valamilyen sikerrel. Mivel egy játékosnak csak döntő mérkőzéseinek több mint egyharmadát kell megnyernie ahhoz, hogy minden játéknál jobban teljesítsen, sok kockázatos mozdulatot helyesen kell játszani, még akkor is, ha az eredmény nem egyértelmű.
Ennek a pontozási rendszernek az egyik érdekes következménye az, hogy lehetséges, hogy egy játékos, aki hagyományos pontozás alatt valaki mögött végzett volna, a 3-1-0-s rendszer fölött végezhet. Bár mindkét rendszer lényegében önkényes, ezek az eredmények sok játékos számára még mindig „helytelennek” tűnnek, mivel a hagyományos pontozási rendszer mélyen beivódott a sakk kultúrájába. Meggyőzőbb aggodalomra ad okot az összejátszás lehetősége, ha ilyen rendszert használnak kettős körmérésben eseményeket, mivel a barátságos játékosok jobban teljesíthetnének úgy, hogy „győzelmet cserélnének”, ahelyett, hogy egyszerűen kihúznának két -két mérkőzést Egyéb.
Egyéb pontozási rendszerek
A szervezők időről időre radikálisabb módszerekkel próbálkoztak a pontozási rendszer megváltoztatásával, hogy élénkítsék eseményeiket. Az elmúlt évek egyik figyelemre méltó törekvése a Ballard Antidraw Point System volt, ismertebb nevén BAPS. A pontozási rendszer Clint Ballard, egy washingtoni sakk -szervező agyszüleménye volt, aki kereste a módját annak biztosítására, hogy a játékosok ne akarják sorsolni a játékaikat. A válasza a BAPS volt, amely a következőképpen szerezte meg a mérkőzéseket:
- Fekete győzelem: 3 pont
- Fehér győzelem: 2 pont
- Döntetlen: 1 pont a fekete, 0 pont a fehér
- Veszteségek: 0 pont
Tekintettel arra, hogy Black némileg hátrányos, a második játékos következetesen több pontot kap ugyanazért az eredményért, mint White. Fehérnek azonban van egy második hátránya: a döntetlenért semmiféle pontot nem kapnak. Ezzel a döntetlen nem jobb, mint a vereség White számára. A pontozási rendszert leginkább a Ballard által 2005 -ben szervezett „Slugfest” versenyen használták, de egyébként nem használták széles körben.
